2006. február 17., péntek

 

- Merre jártál? kérdezte Allah.

- Légyszives ne piszkálj engem- feletem  - Nem tudok se rajzolni se Dánul.

 

gl :: 15:58

 

 

gl :: 15:57

2005. szeptember 23., péntek

 

Megigazítottam a frizurám és beléptem a Prométheusz zsilipkapuján.

- Milyen volt a sajtótájékoztató? - Kérdezte Buddha

- Merre tekeregtél? - kérdezte Síva

Mind ott voltak egy kivételével .

- Allah hol van? - kérdeztem

- Nem vagy fáradt? Foglalj helyet! - mondta  Brahma

- Allah hol van? - kérdeztem

- Most másképp hívják. - mondta Buddha

- Gondoltuk elfáradtál és leváltottunk. - mondta Síva

- Mi az hogy most másképp hívják? - kérdeztem megütközve pedig már sejtettem.

- Rita - mondta Siva

 

 

gl :: 10:33

2005. augusztus 12., péntek

 

Sikeres, mondhatni olajozott volt a landolás. Nem értem, minek falra festeni az ördögöt. (Egyszer majd keresek valami menő piktort, és modellt állok neki. Ja, meg az igazolványképem is elég régi. ) Azonnal kiléptem a Prométeuszból kicsit körülnézni. Homok, homok, kő, kő, és semmi és semmi. Utálom az ilyent. Akkor is, amikor a pusztába kellett mennem beszélgetni. Emlékszem:

 

- Jó lenne egy igazi, magyaros fasírtos zsömle, mi? – akartam látni, hogy csorog a nyála, de hiába. Az ilyen szektás fanatikusoknak beszélhet az ember.

- Lehetnél Vajda ebben a nemsokára globális mocsárban. – folytattam.

- Itt egyelőre látszólag te vagy a gazda. – szólt vissza. Még, hogy gazda! Szerintem ez malenkij robot.

 

Visszamentem a Prométheuszba. A többiek a vezérlőben ültek körben. Pont, mint az indulás előtt Illetve Brahma állt. Derékig érő vörös haját kibontotta, mosolyogva igazította meg köntösét. Átmentem a gardróbba s néhány perc alatt átvedlettem. Na itt sem ártana valami generáljavítás. Kicsit elgondolkodtam. Azért találtam egy jó fekete melltartót, hátul kicsit vágott, meg valami múlt századi kosztümfélét.

S ahogy visszamentem, ugyanúgy találtam a többieket. Brahma még mindig mosolyogott. Azt kérdezte

- El akartál menni a sajtótájékoztatóra?

- Elintézted, hogy ne sok esélyem maradjon. Itt nem szokott ekkora hurrikán lenni.

- Hiszen tiszta az idő. Majd szólunk, ha szükségünk lesz rád.

- Biztos voltam benne. Van más választásom?

- Nincs. De most nyugodtan indulj, talán odaérsz. – mosolygott továbbra is

- Piszkos jól nézel ki.  Lehet, hogy átoperáltatom magam – csúszott ki a számon.

- Megtisztelő.- Komolyodott el az arca. Mereven maga elé nézett, csettintett a kezével.

 

 

Újból kiléptem a Prométheusz ajtaján. Jött a villamos. A kezemben a kézitáskám. Úgy megdöbbentem, hogy egy nénike szólt rám a hátam mögött.

- Fel tetszik szállni? – felsegítettem és felléptem.

Nézem a táskát. Ott volt benne a diktafon. és a chipes újságíró-igazolvány.

Visszhangzott a fejemben:

„- Majd szólunk, ha szükségünk lesz rád.” 

Tud valamit ez a csaj.

 

gl :: 11:53

2005. augusztus 9., kedd

 

-  Hol vagyunk?- kérdezte Krisna

-  A Gobi sivatag közepe fölött- feleltem - kb 37 millió láb magasan.

- Itt szállunk le?- kérdezősködött tovább

- Mire számítottál? – kérdeztem vissza – Az Oktogonon?  Champselysées-en? vagy a Pentagonban?

- Na jó, de ebben a homokviharban?

- Talán halasszuk el a leszállást? –kérdeztem

- Mi lenne ha fölébresztenénk Jézust. - mondta Krisna

- Na még csak az hiányzik.

 

gl :: 21:24

2005. július 19., kedd

 

Már vagy nyolc napja szelte az űrt Prométheusz.

Egy meteorraj elég furcsa manőverre kényszerített.

- Mi van csak nem elgondolkodtál? - mondta Buddha

- Nem szeretnék idő előtt reikarnálódni. – jegyezte meg Síva

- Csak nem gondolod, hogy szándékos mutatvány volt? - kérdeztem

- Tőled minden kitelik – szakított félbe Jahve

- Ennél a sebességnél kicsit komplikált a navigáció  nem gondolod ? – jegyeztem meg

- Mért hányszoros fénysebességgel megyünk? - kérdezte Krisna

- A multiplikálás ebben az esetben nem jelent növekedést, vagyis c-t lehetetlen átlépni – világosítottam fel szelíden.

- Jól kitaláltam mi ? – Szólt Brahma

- Azt hittem Einstein volt. Vagy nem? - Kérdeztem vissza.

- Azt akarjátok mondani, hogy lesznek még ilyen meglepetések? - Kérdezte Krisna

- Majd nem hagyom elaludni. – Mondta Buddha

- Bagoly mondja verébnek – vigyorogtam

- Összekevered a meditációt az alvással. - tette még hozzá

- Noémin járt az eszem. Imád engem. És ahogy hozzám bújt, mikor együtt voltunk utoljára. És talán valamivel előbb odaérünk mint ahogy ígértem. És érhetnénk még korábban is, de annyit tudtok lamentálni meg hezitálni.

Szóval egy elég nagy csalódása volt. Úgy tűnik sikerült elérnem, hogy egy darabig undorodni fog a férfiaktól. És ez segített abban, hogy meggyőzzem.

Ha jól emlékszem, így hangzott a beszélgetésünk két nappal az indulásom előtt.

- Azt az Úr sem akarhatja, hogy még egyszer ilyen ocsmány világ legyen. Azt meg nem várhatod tőle, hogy beismerje, már a teremtésnél egy sorozat baklövés történt. – mondtam

- Nem tudom. Olyan hihetetlen És mi lesz a fiammal ? – felelt Noémi

- Te is tudod, hogy nem kockáztathatunk. Esetleg klónozhatjuk XX-el újra. A teremtés koronájának leáldozott.  Végre bebizonyosodott róla, hogy  a teremtés tévedése. És most itt van a lehetőség, egy tiszta,  egy Árja bolygó és galaxis lehetősége.

- Tudom, de…

- Nincs semmi de, tudod, hogy szeretlek.. . .

 

-  Te mocskos ringyó ! – szólt közbe Jézus

- Inkább profi.- mondta Buddha

- Ekkora bókokra nem számítottam. Azért jólesik.

 

gl :: 12:34

2005. június 13., hétfő

 

Közeledtünk a parkolóhoz. Az űrkabin lassított. Az épp szinte egyszerre lenyugvó ikercsillag fényében szinte tündökölt Prométheusz. Feketében.  És mintha egy picit nagyobb lett volna. És hiányoztak róla a korábbi sérülések nyomai.

Tetszett. Azonnal meg is jegyeztem.

- Mit műveltek a hajómmal?  Jobb szerettem, amíg fakó volt. Remélem nem berheltétek nagyon szét.  Ez volt a jelenlegi univerzum leggyorsabb intergalaktikus hajója.

- Nyugi – szólt Buddha. Most is az.

- Prométheusz – suttogtam önkéntelenül magam elé.

- Nem is tudtam, hogy egy feketefuvarról nevezted el.  - mondta Krisna

- Naná majd a kéményseprővállalatról. -  feleltem

- Ne fanyalogj, mert keselyűvé változtatlak.- tréfálkozott Brahma. Jaj ne, a belsőség nem a fogamra való. Inkább a külsőséget Imádom. – feleltem.

Senki nem nevetett.

 

gl :: 15:02